Ige:

1Kir 17,1: És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izrael Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.

2Pét 1:21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.

Folytatjuk a sorozatot a Szt. Sz.-ről. Legutóbb arról volt szó, amit a Szt. Sz. Dávidban végzett. Most olyan Igéket olvasunk, amiből megtudjuk, mit végzett az Úr Szelleme Illés prófétában és rajta keresztül Izraelben.

1.) Aszály és éhség. Megdöbbentő, ahogy Illés Akhábnak kijelenti: Él az Úr, az Izrael Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint. Hogy mert ilyet mondani? Mégpedig a királynak! Hát kicsoda Illés? És nemcsak mondta, úgy is lett. 3,5 évig nem volt eső, sem harmat! Akkor lett eső, amikor Illés megüzente Akhábnak: 1Kir 18,44-45: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az eső. És lőn azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektől és a széltől, és nagy eső lett.

Az idén aszály volt. De azért harmat volt, és kevés eső is volt, mégis mekkora a szárazság! Kevés a termés, de valamennyi van. Nagy erdőtüzek vannak, de ivóvíz még van. Illés idejében viszont kiszáradt a patak.

Illés azért merte azt mondani, hogy az ő beszéde szerint lesz eső, mert az Úr a Szt. Sz. által megjelentette neki, és rábízta, hogy szóljon a királynak. Ahogy olvastuk az alapigében: a Szt. Sz.-től indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.

A sareptai özvegyasszony azt mondta Illésnek, hogy a maroknyi lisztecskéjét megsüti, és utána meghalnak. Hogy mert olyat mondani Illés, hogy azt a kicsit neki süsse meg az asszony, és utána nem fogy el sem a liszt, sem az olaj? Kitart, amíg az Úr esőt ad a földre. Azért mondhatta, mert a Szt. Sz. ihlette, és úgy is lett.

Mit mond nekünk ezek által a Szt. Sz.? Nekem a következőt:

1. A nép bűne és bálványimádása miatt jött a szárazság. Isten megmondta előre: 3Móz 26:18-19 Ha pedig ezek után sem hallgattok reám, hétszerte keményebben megostorozlak titeket a ti bűneitekért; És megtöröm a ti megátalkodott kevélységeteket, és olyanná teszem az eget felettetek, mint a vas, a földeteket pedig olyanná, mint a réz. A keresztyén világ már régóta nem hallgat Istenre. Az emberek nagy része megátalkodottan kevély. Bűneik az égig hatnak. Az Úr figyelmeztet az aszállyal, a háborúval, az energiaválsággal, a drágasággal, a magas inflációval.

2. De ahogy Illést eltartotta Isten, ma is eltartja az Ő gyermekeit. Nemcsak Illést tartotta el, hanem így olvassuk az Istent félő Abdiásról, aki a király házának a gondviselője volt, hogy elrejtett az Úr prófétái közül száz férfit ötvenenként egy-egy barlangban, és táplálta őket kenyérrel és vízzel. (1Kir 18,13b). Zsolt 33:18-19: Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat, Hogy kimentse lelküket a halálból, és az éhségben [is] eltartsa őket. Bízzunk az Úrban tehát!

2.) Illés parancsolt a királynak, az istentelen Akhábnak, aki halálra kerestette. Olvasd 1Kir 18,17-20. Hogy merte ezeket szemtől szembe mondani? Hogy mert parancsolni a királynak, hogy gyűjtse össze Izraelt a Kármel hegyre? Úgy, hogy a Szt. Sz. vezette, és a Szt. Sz. az erő Szelleme, amit érzett Akháb is. Össze kellett gyűjtenie a népet, mert Isten akart szólni hozzájuk.

A Kármelen: Olvasd 1Kir 18,21: Honnan ez a bátorság? Nem magától, hanem a Szt. Sz.-től van, hogy a sokaságnak a szemébe mondja a bűneit. Ráadásul úgy, hogy ő egyedül volt, míg Baál prófétái 450-en voltak.

Az Úr bebizonyította, hogy Ő az egyedül igaz Isten. A Szt. Sz. indítására azt javasolta, hogy a Baál papjai és ő is készítsenek oltárt, tegyenek rá áldozatot, de ne gyújtsák meg, hanem kérje ki-ki a maga istenét, hogy bocsásson tüzet az áldozatra. A Baál papjai hiába könyörögtek, ordítoztak és vagdalták magukat, nem jött szó, sem felelet. De amikor Illés az Urat kérte, 1Kir 18,38-39: Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt. Mikor ezt látta az egész sokaság, arcra borult, és monda: Az Úr az Isten! Az Úr az Isten! Aztán a nép megfogta Baál prófétáit, és Illés megölte.

Hogy merte, és hogy tudta ezt Illés megtenni? Az Úr Szelleme által, Aki az Igével egyezően vezet. Illés bízott az Úrban, hogy amint Dávid áldozatánál, valamint a Szt. Sátor és a Templom felszentelésekor alászállt az Úr tüze, neki is alászáll. És tudta, hogy meg van írva: a Baál papokat meg kell ölni. Olv. 5Móz 13,6-11.

A Szt. Sz. azt végzi bennünk is, hogy Isten Szava, akarata a legfontosabb legyen. Neki kell engedelmeskednünk akármilyen világi hatalommal szemben, akkor is, ha a sokaság mást akar, akkor is, ha gonosz sötét hatalmakkal állunk szemben.

Ha engedelmeskedünk, velünk van Isten, és ha Ő velünk, kicsoda ellenünk!?

3.) Megfáradnak, megtántorodnak a legkülönbek is, olvassuk Ézs 40,30-ban. Ez történt Illéssel is. Olvasd 1Kir 19,1-4. Ebből is látszik, hogy amit addig tett, azt nem a saját erejéből tette. A Szt. Sz. által szállt szembe Akhábbal, Baál papjaival, népe egész sokaságával. Bízott az Úrban az éhség idején, de most félt Jézabeltől, és meg akart halni. Mi volt ennek az oka?  Úgy gondolom az, amit az Úrnak mondott: 1Kir 19,14: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izrael fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. Kiemelném ezt: egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.

Dáviddal kapcsolatosan már volt szó üldözésről és egyedüllétről. Dávid megtanulta, és most Isten Illéssel is megtanítja, hogy elég, ha az Úr vele van!

Minket is megkísérthet az egyedüllét és a félelem, de a Szt. Sz. elvégzi bennünk, hogy lássuk: soha nem vagyunk egyedül. 417. Énekből: Ó, ne félj, ne rettegj, én veled vagyok!  Nem hagy el Megváltód, sohasem leszel magad. Nem, soha magam, nem soha magam, Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.

Aztán az Úr felvilágosította Illést, hogy nem jól tudja, mert rajta kívül még 7.000 embert hagyott meg az Úr, akik nem hajtottak térdet Baálnak. Mi sem tudjuk, hogy kegyelemből mennyi hűséges gyermeke van még Istennek napjainkban is!

4.) Isten gyöngéden bánt Illéssel. Angyalt és ennivalót küldött kétszer is. Megerősítette, és megmondta, hogy a Hóreb hegyére menjen. Isten nem tett neki szemrehányást, nem fedte meg. Tanuljunk ebből! Egyszer azt mondta az Úr Pálnak: 2Kor 12:9 Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Így történt Illésnél is. Az emberi erőtlenségében mutatkozott meg addig is, és majd azután is Isten ereje. Nézzük meg, hogyan!

Az Úr előtt erős szél, majd földindulás jött. Megszaggatta a hegyeket, meghasogatta a kősziklákat, de az Úr nem volt benne. Aztán tűz jött, de abban sem volt az Úr. Végül egy halk és szelíd hang hallatszott, és Illés felismerte, hogy az Úr hangja, a Szt. Sz. hangja.

Az Úr a világhoz, a hitetlenekhez is először szelíden szól. Ahogy meg van írva: Zak 4:6b Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Szellememmel! Csak ha ezt nem akarják megérteni, akkor szól keményebben: háborúval, éhséggel. De a hívő ember, mint Illés, meghallja a halk és szelíd hangot, a Szt. Sz. hangját.

A Szt. Sz. által az Úr újabb feladatokkal bízta meg Illést. Olvasd 1Kir 19,15-18. Ezen felül még egyszer elküldte Akhábhoz is.

5.) Az Úr üzent Akhábnak, miután elfoglalta Nábót szőlőjét. Olv. 1Kir 21,17-26.

Micsoda találkozás volt ez?! Akháb nagy boldogan ott volt a jogtalanul, emberölés által elfoglalt szőlőben, és egyszer csak feltűnt Illés, kemény üzenettel. Akháb igencsak meglepődött. Mondta is: Megint rám találtál ellenségem?

Testvérek, aki Isten üzenetét hozza, legyen az akármilyen ítéletes, az nem ellenség. Az jótevő. Akhábnak is jót tett, mert megalázkodott. Olv. 1Kir 21,27-29.

Miért üzen az Úr? Azért, hogy kegyelmet gyakorolhasson azon, aki megalázza magát. Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak kegyelmet ad.

Jézabelnek is üzent az Úr, de ő nem alázkodott meg, nem öltözött zsákba, és nem böjtölt. Ellenkezőleg: Olvasd 2Kir 9,30-37.

6.) Illésnek még egy ítéletes küldetése volt, mégpedig Akháziához Akháb fiához. Akházia beteg lett, baleset érte. Baálzebúbtól, Ekron bálványistenétől akarta megtudni, hogy meggyógyul-e. Olvasd 2Kir 1,3-4. A király háromszor küldött 50+1 embert Illésért. Két ízben Illés szavára tűz emésztette meg őket. A harmadik 50 ember elöljárója megalázkodott, és nem haltak meg. Olv. 2Kir 1,15-17a.

Egyszer a tanítványok is tüzet akartak kérni arra a samáriai falura, amelyik nem fogadta be őket szállásra. Luk 9:55-56 De [Jézus] megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű szellem van tibennetek (pontosabban: milyen szelleműek vagytok): Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa.

Kérdezhetnénk? Milyen szelleműek voltak akkor a tanítványok, és milyen szellemű volt Illés? Illésen nem az Úr Szelleme volt-e? De bizony az volt! Csak akkor az Úr Szelleme a törvényt képviselte Illésen keresztül is, mert annak az ideje volt. J. Kr. meg azért jött, hogy megtartsa az embereket. Milyen nagy kegyelem ez!

7.) Illést az Úr az égbe ragadta. Kikutathatatlanok Isten tervei. Miért vitte fel Illést, másokat pedig nem? Hiszen – ahogy Jakab apostol írja: Jak 5:17 Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű. Megfáradt ő is, és szeretett volna meghalni. Isten pedig úgy döntött, hogy nem hal meg. Miért nem vitte az égbe pl. Elizeust? Hiszen rajta az Illésen lévő szellem kétszerese volt. Miért halt meg Isten sok kiváló szolgája? Isten még a saját Fiát, J. Kr.-t sem úgy vitte a mennybe, mint Illést. Előbb Neki is meg kellett halnia.

Csak Isten tudja Illés felvitelének az okát és célját, mi pedig annyit tudunk, amennyit az Úr kijelent az Ő Szelleme által.

Befejezés:

Bár Illésnél nem olvastunk olyat, mint pl. a bíráknál, hogy felindítá őt az Úrnak szelleme, mégis világos, hogy a Szt. Sz. volt rajta, és a Szt. Sz. indította. Ahogy Péter apostol írta: Szt. Sz.-től indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.

Az Úr elevenítse meg bennünk ezen Igéket és tanulságait a szükséges időben! Ámen.